Édesapám barátja, István szabadnapját kihasználva horgászni hívott el, mégpedig egy kis tavi pontyozásra. Ajánlatára gondolkozás nélkül igen mondtam, és még aznap  délután összeraktam a felszerelésemet illetve bepakoltam holnapra. Reggel 5 órakor autóba szállva indultuk Dunaharasztira, a Joker tóra. Ezen a tavon máig nem volt szerencsém horgászni, de a jó hírek alapján teljesen pozitívan álltam a tóhoz. Napijegy váltás után, a tó hátsó részére ültünk le egy homok padra. 

A tó pontyait, amúrjait és egyéb halfajait a szokásos szettemmel vettem célba, melyen egy egyszerű főzsinórra kötött szerelék volt.  Az első bedobást epres pellettel ejtettem meg de ez nem adott halat, ekkor mondtam Istvánnak : "Türelem halat terem.." ! A percek gyorsan teltek, a nap is feljött, és elkezdett melegedni az időjárás. A horgászat egyáltalán nem úgy kezdődött ahogy vártam, hiszen az első közel 6 (!!) órában még csak egy mozdításunk sem volt..   Próbáltam kint és bent is keresni a halat, de sehol nem találtam :( .

               Botom sajnos sokáig mozdulatlanul állt :(

Csaliztam kukoricákkal, élőcsalikkal illetve pelletekkel is, de a halak továbbra sem jelentkeztek se nálam, se Istvánnál.. Az órám már lassan delet mutatott, de még mindig nem fogtunk semmit egy sügérkén kívül. Ebéd után (ami egy szendvicsből állt), csemegekukorica- pufi párossal csaliztam szerelékemet, és a bedobás után gondoltam szundítok egyet, hiszen úgy sincs kapás.. Leültem a székemre, és bámultam a szigetet, és a tavat. Már-már az elalvás határán voltam, mikor valami szinte lecsavarta a botomat az ágasról. Hirtelen feleszmélve csak a botot tudtam megemelni, de éreztem jó hallal van dolgom. A hal nagyon erős volt, ezért egy ideig ő irányított  engem. Ment jobbra és balra, miközben többször 10-20 méter zsinórt húzott le. A fárasztás tizenötödik percében tudtam a halat partközelbe húzni, és megpipáltatni, ekkor láttam ez nem a "klasszikus " 1,5 kilós ponty. A partszélben még futott 1-2 kört, majd sikeresen beletereltem versenymerítőmbe a halat, amiben alig fért el.

                                         A mérleg 3,5 kilót mutatott

Mérlegelés és a fotózás után a tükröst visszaengedtem. Kimerült kézzel éppen újracsaliztam kukoricával szerelékemet, mikor István jó nagyot akasztott. Az orsója szépen elkezdte adagolni a zsinórt, majd nála is megkezdődött a huzavona. A fárasztást látva inkább nem dobtam be botomat, hanem segítettem neki a merítésbe.

                                                     Jó hal küzd a horgán

                                        Ezt, és a többi halat már az ő nagy merítőjébe tereltük

A ponty látszólag is nagyobb volt mint az enyém, ezt a mérleg erősítette meg, hiszen a ponty súlya kereken 5 kiló volt.

                                                                   "Erős egy jószág volt"

István pontya is úszhatott tovább. Mivel az én szerelékem már felcsalizva állt, nem teketóriáztam sokat, dobtam is be, immáron jó kedvel. Aligha eltelt 3 perc, újabb botvivős kapásra vágtam be.  Ez ponty is jól küzdött, de ezt bátrabban fárasztottam egy kicsit, mert  halfogás nélkül már úgy sem maradok.

                                               Ez nem mértem le, de olyan 3 kiló körüli volt

                                                    Néhány év múlva találkozunk :)

A következő dobás után, 5 percet sem kellet várakoznom újra kapásom volt. A hal néhány perces fárasztás után leakadt sajnos, valószínűleg ez is ponty volt..A kis incidens után nem szomorodtam el, hanem azonnal felcsaliztam és dobtam is be szerkómat. Istvánnak közbe egy-két rontott kapása volt, amit horogcserével küszöbölt ki. A bedobás után a következő kapásra kicsit többet, 10 percet kellet várnom, de sikerült megakasztanom egy újabb szép pontyot.

                           Ez a szép ponty is a két szem csemegekukoricát kívánta meg

A hal visszaengedése után egy elég hosszú szünet következett. Se nekem, se Istvánnak nem volt kapása a következő két órában. A csöndet délután három óra tájában, István törte meg aki egy méretesebb pontyot akasztott. Hosszú és kimerítő fárasztást követően szákoltam meg az 5 kiló feletti halat.   

                                                      A tükrös pontos súlya 5,5 kiló volt

István fülig érő szájjal visszaengedte a halát, majd újracsalizva dobta be szerkóját. Megint csak kapás nélkül teltek a percek, majd négy óra előtt néhány perccel megakasztottam a nap utolsó halát, ami egy újabb ponty volt.

                                                       A nap záró hala volt ez a ponty :)

A fáradság illetve az egyre erősödő szél miatt összepakoltunk, és egy kiváló napot zárva hazaautókáztunk :) .