Március eleje van, holnap nőnap, de idén még nem sikerült halat fognom. Reggel keskeny napsugarak verődnek be a redőny apró résein, de a hőmérseklet még "negatív" értéket mutat. Igazából tanulást terveztem a mai napra, de amikor délben már 10 fok felett volt a hőmérséklet, és meglehetősen szélcsendes idő volt, tudtam, hogy nem ülhetek itthon. Gyorsan biciklire pattantam és még éppen el tudtam menni zárás előtt a horgászboltba, ahol némi élőcsalit, etetőanyagot és aromát vettem a mai bevetésre... Ebéd után átnéztem a biciklimet, hiszen egész télen állt... Kis szervízelés, majd is indultam a Kis-Dunára, megszokott helyemre.
A víz még meglehetősen hideg, de a vízállással nincs probléma. Elővettem új felszerelésemet és kötöttem egy klasszikus gubancgátlós szereléket, amit teljesen lefinomítottam, ahogy tavasszal illik. A halak le vannak lassúlva ilyenkor, óvatosan táplálkoznak, az eredményesség érdekében ezért 0,12-es előkét kötöttem a 0,20-as Tubertini főzsinórhoz. Visszatérve a felszerelésemhez, az új botom nem más mint egy Spro Master Carp 3,9 heavy feederbot, amire egy Shimano Ultegra 5500 XTB orsót választottam. Első hallásra ez a párosítás nagyon durvának, érzéketlennek tűnhet, de a cikk végére kiderül, hogy egyáltalán nem az!
A legegyszerűbb folyóvízi szerelék, 60-70 centiméteres vékony előkével...
Első benyomásra megfogott ez az orsó, könnyű futás, kiváló zsinórkép, dobnyeletőfék, lekerekített fém klipsz, a pontos horgászat érdekében. Egyetlen hátránya talán a súlya, mely bőven 500 gramm felett van, de ez megszokás kérdése...
A botról csak annyit, hogy 3,9 méter hosszú, heavy akciójú, 40-120 gramm dobósúlyú folyóvízi feeder. Az ok, amiért ezt a botot választottam az, hogy idén szeretnék a Nagy-Dunán is horgászni, illetve célzottan üldözőbe veszem a nagy pontyokat...
A felszerelés készen állt, már csak az etetőanyot kellett elkészíteni. A hideg vízi horgászatok során jól bevált Tímár Mixet kevertem be, eper aroma - víz keverékével, illetve csontival dúsítottam. Az élőcsalinak kulcsfontos szerepe van az etetőkajában, majdnem mindig rakok bele, akár bábot is.
Intenzív epres aroma, idéntől még többet fogom használni...
12-es horog, csonti-pinki szendvics...
Most, hogy már minden a helyén volt, kezdődhetett a peca. Az első dobásoktól nem vártam sokat, tudtam, hogy időbe telik mire a szerelékem köré vonzom a keszegeket, de tévedtem. A második dobásra határozott rángatásra vágtam be, és már meg is volt az év első hala.
Nagyon örültem neki, szép 40 dekás dévér...
Már úszott is tovább...
Újat dobtam és vártam a következőt. Néhány perc után ejtős kapásra akasztottam, melynek az eredménye egy újabb keszeg lett.
A botba egyébként a legfinomabb, light spiccet raktam, mely nagyon jól jelezte a kapásokat, illetve a fárasztásnál is végig éreztem a halak rugásait, kirohanásait, nem csak "kicsörlőztem" azokat... A keszegek szépen lassan megtalálták az etetésemet, és gyakori újradobálásokkal igyekeztem őket ott tartani, ami láthatóan sikerült is... A kapások egymást érték és egyre szebb halakat sikerült fognom.
Biztosan veri a fél kilót...
Jobb halnak ígérkezik...
Kiló feletti szépség...
Nem is kérdés a sorsa, ahogy a többi halnak sem.
A keszegek jöttek, és csak jöttek, nagy örömömre :)
A legtöbb hal nászkiütéses volt, ami ilyenkor teljesen megszokott...
Szerencsére nem unatkoztam egyáltalán.
Ritkán állt mozdulatlanul a bot spicce.
Keszeges selfie :)
Ez a méret kicsinek számított ma...
A farka tövéig (ami sajnos nem látszik) 33 cm volt...
A peca utolsó hala volt...
Hihetetlen milyen eredményes délutánt zártam. Összesen nagyjából 3 órát horgásztam, ezalatt 18 darab dévérkeszeget tudtam a merítőbe terelni, majd visszaengedni. Szerintem ez a teljesesítmény nyáron sem rossz, főleg ha azt veszem, hogy a halak átlag súlya 40-50 deka volt, ráadásúl fogtam két darab kiló feletti példányt is. Remélem az egész év is hasonlóan sikeres lesz nekem és persze nektek is :)) !
