Március elején, sikeres horgászvizsga után kiváltottam engedélyemet. Azt gondoltam akkor, hogy már itt a tavasz és mehetek is pecázni, pedig nem. Az időjárás előrejelzést  folyamatosan követtem, hogy mikor mondanak végre már tartósabban jó időt.  Most, hogy beléptünk az áprilisban már nem tudtam tovább várni. Úgy gondoltam, ha szakad, ha fúj én biztos elmegyek horgászni egyet. Reggel elmentem a közeli horgászboltba, vettem 1-2 csalit, és néhány kiegészítőt, majd összepakoltam, és lementem a Molnár-sziget nagy ágára.

Miután megpillantottam a vizet, nagyon megijedtem mert láttam, hogy kb. 1 méterrel leengedték. Kipakoltam a holmijaimat , és új szettemet is felszereltem egy egyszerű szerelékkel (a főzsinórra húztam egy szögletes feederkosarat, majd egy gumigyöngyöt, és ezt egy kis forgóval zártam. 0,14 mm-es előkét kötöttem kb. 30 cm. hosszút, melynek végére egy 14-es vékony húsú horgot raktam) .

Bekevertem kb. fél kiló etetőanyagot, amit kizárólag a felcsalizott szerelékemmel juttattam be.

                                                           A nyerő csali- és etetőanyag

Az első kapásra majd órát kellet várnom. Határozott botrángatós kapásra  vágtam be. Nagyon élveztem új botommal kifogni az év első halát.

                                           Az év első hala, egy 15 dekás keszeg volt

A szép keszeg után sajnos fél órás csend következett, amit néha pár apró kapás, és evezős zavart meg.

                                                          Fárasztó edzés folyik 

Delet ütött már az óra, amikor újabb kapásra vághattam be. A "fárasztáskor" ugyan azt éreztem mint az előző keszegnél. A szákolás után láttam, hogy nem tévedtem, ez az előző testvére lehet.

                                                             A kis horog jól akadt..                                                  

A második hal után, újra életkedvet kaptam. Gyorsan vissza dobtam a szerelékemet, immáron epres aromába áztatott csontival. A következő egy órában néhány bátortalan keszeg kapásra akasztottam be, de sajnos egyik sem lett meg. Úgy gondoltam új helyre kell dobnom, innen elmentek a keszegek..

                                          Új helynek a bedőlt fa előtti részt választottam...

A bedobás után mindössze 5 perc telt el, amikor egy nagyon húzós kapásra akasztottam be. Új botom karikába hajlott, míg az orsóm elkezdte adagolni a zsinórt. Miután megéreztem a hal erejét, nagyon megörültem, tudtam ez nem keszeg lesz.   A vékony szerelés miatt, több mint 10 percig fárasztottam , és csak ez után tudtam megpillantani ezt a vad pontyot. Sikeres merítés után, felkiáltottam: " Ezaz megvan!! ". Remegő és kimerült kézzel emeltem meg a halat, és mérleg hiányában 5 kg-ra saccoltam..

                                                      Gyönyörű dunai vadponty :)

Nagyon boldogan újra csaliztam, és bevettettem készségemet. A következő egy órában, újabb apró kapásaim voltak, amik többségére be se vágtam. Sajnos a horgászatra szánt időm délután 2-kor lejárt. Elégedetten összepakoltam, és hazasétáltam.